hétfő, április 25, 2011

Békavirág

Mire lehet menni?

Ünnepi vasárnap. Akkora csöndesség van a faluban, hogy neki lehetne támaszkodni. Mi azért székeket rakunk a ház elé, körbeüljük a maholnap százéves mamát a tavaszi napsütésben. Ritkán vagyunk így együtt, illene néhány fontos dolgot megbeszélni. Mondom mamának, szépen virágzik udvarunkon a békavirág, mama. Szépen, sárga az egész udvar, mondja mama. Mondom, maga pedig jól néz ki, mama. Én jól, de már nagyon megúntam ezt az életet, mondja mama. Ne tessék ilyenekre gondolni, mondja Kinga, az öcsém pesti leánya. Harangoznak. Kinga fekete cipőt vesz elő, készül a templomba. Melyikbe mentek?-kérdi mama. Hát a reformátusba, mert az közelebb van, mondja öcsém. Maradunk ketten, mamával. Ki halt meg a faluban mostanában, mama? Bálint Domi, ő halt meg, tegnap temették, mondja mama. Mi baja volt ennek a Bálint Dominak, mama? Annak semmi. Elitta az életét, abba halt bele, mondja mama.

Vége a templomozásnak. Kérdem öcsémtől, na, szépen beszélt a pap? Szépen. Vendégpap prédikált, mert a helybéli beteg. Azt mondja a vendégpap a szószékről, kedves híveim, most pedig mondjuk el a Miatyánkot. De nem! Ne azt mondjuk el, hanem valami mást. És keresgél a papírjai között. Nem találja amit keres. Aztán azt mondja, mégis legjobb, ha elmondjuk a Miatyánkot. Azért szépen prédikált a pap.
Ismét körbeüljük mamát, hogy ha már így összegyűltünk, beszéljük meg a legfontosabb dolgokat.

Kérdem Kingától, mi újság Pesten? Nyílik-e a békavirág, virágzik-e a demokrácia? Mama erre fölkapja a fejét, s mint a most visszatért, régi fészkét kereső, cikázó fecske a kék levegőbe, belevág egy mondattal a hangulatba: ez már politika! A politika pedig nem itt tanyázik a mi udvarunkon, hanem ott, abban a skatulyában, a televizióban!
Szokták nézni a tévét? Hallgatják a rádiót?-kérdi Kinga. Már amit lehet nézni, már amit lehet hallgatni, feleli mama. Erre én azt mondom, ha ez így megy tovább, semmit nem lehet nézni, semmit nem lehet hallgatni. Mert ha azok a pestiek megszólalnak, előfordul, hogy egyetlen mondatukban három egyébként is van. És ezért nem értik egymást az ottani népek. A sok egyébként miatt. És maholnap nálunkfelé sem értik egymást a népek. Mert ha valaki csak egy hétre elmegy Pestre, egy rakás egyébkénttel tér haza. Hogy egyébként így és egyébként úgy. Apámtól soha nem hallottam ezt a szót és egy életen át jól megértettük egymást.
Kinga védelmébe vette az egyébkéntet, mondván, hogy az is magyar szó, az a rendeltetése, hogy kiemeljük véle a mellékes mondanivalónkat.
Nekem sem kellett több, mint ez a családi védelem. Kifejtettem, hogy pont erről van szó: nem a mellékes mondanivalóinkat kell kiemelnünk, ha szót akarunk érteni egymással, hanem azt, ami fontos. Hol jogos, hol alaptalan érvekkel, de jól kinyelvészkedtem, kipolitizáltam magam a békavirágos udvaron.
Egyszer azt kérdi mama, ezzel a beszéddel, mire lehet menni? Mondom, semmire, mama. Arra lehet menni. Aztán még sűrűbb csönd lett ezen az ünnepi vasárnapon.
Ritkán vagyunk együtt, így hát szépen megbeszéltük a legfontosabb dolgokat.


5 megjegyzés:

Muzsi Attila írta...

Mi mindig megbeszéltük a fontos dolgokat. De mit tehetnek ezen kívül a szegény emberek? De legalább megbeszéltük. Ma már nincs kivel megbeszélni a fontos dolgokat.

Art úr írta...

Ez azért mégis csak beszélgetés. Vannak helyek ezen a világon, ahol ha az ember talál is még békavirágot, már nincs, akivel beszélnie. Se virágról. Se politikáról.

PICURI írta...

Miért van az az érzésem,hogy mindkét hozzászoló egy kicsit szomorkás hangulatban van?
Amúgy,a békavirágokkal kapcsolatban,az elmúlt napokban én is az ablakomból gyönyörködtem bennük.

Muzsi Attila írta...

Szia Picuri. Nem a békavirággal van nekem bajom, hanem azzal, hogy nem élnek már a szüleim, akikkel mindent meg lehetett beszélni.

PICURI írta...

Nagyon sajnálom a veszteségéért,kedves Attila.
Az biztos,hogy vannak dologok amiket csak a szülôk értenek meg a legjobban.Ezért is pótolhatatlanok.