vasárnap, március 27, 2011

Lehetett pofázni




Elképzelt zongora

A mi iskolánkban lehetett pofázni. Valamikor rég, egy napon bejött a tanító, a hóna alatt volt egy hegedű, s azt mondta, gyerekek, ezen az órán a hegedűről fogunk tanulni. A hátsó padban megszólalt Csutak, és azt mondta, nem is hittem volna, hogy a tanítóbácsinak ilyen szép hegedűje van.
Szép, mondta a tanító.
És lehet, hogy jó is, mondta Csutak.
Nemhogy lehet, hanem jó is, mondta a tanító.
Tetszik tudni, hogy én ismerem a hegedű húrjainak elnevezését, mondta Csutak.
Na, halljuk, akkor sorold fel, mondta a tanító.
É,Á,D,G. Nagyapám tanított reá, azt mondta, így jegyezzem meg: Éva, Ádám, Doktor, Gergely. Soha sem felejtem el, mondta Csutak.
Ha olyan okos vagy, azt mondd meg, tudod-e, mi az a rezonancia? Kérdezte a tanító.
Azt az egyet nem tudom, mondta Csutak.
Na, ha nem tudod, akkor most nem a hegedűről, hanem a rezonanciáról fogunk beszélni. Mondta a tanító.
Az jó lesz, jegyezte meg az első padból egy leányka.
Mert a mi iskolánkban lehetett pofázni.

Láttatok már zongorát? Kérdezte a tanító.
Láttunk! Filmeken láttunk. Le is tudnám rajzolni, mondta a szőkehajú Dömötör.
Milyen kár, hogy a valóságban mi soha nem láttunk zongorát! Mert a mi falunkban egy sincs.Tetszik tudni, ezekben a kicsiny falvakban a házakat  nem jól méretezték. Nincsen olyan ház, ahol elférne egy zongora. Csak citera fér el a mi házainkban, esetleg hegedű, szájharmonika, ilyesmi, monda a mindennel elégedetlen Dezső. 
Mert a mi iskolánkban lehetett pofázni.
A tanító fölírta a táblára, hogy rezonancia. És azt mondta, most pedig képzeljetek el két zongorát!
Egy nem lenne elég? Kérdezte Csutak.
Nem. Egy zongora nem elég ahhoz, hogy elmagyarázzam nektek, mi az a rezonancia. Mondta a tanító.
Kár, hogy nem elég. Mert egy zongorát még el lehet képzelni, de kettőt nehezen, mondta Dömötör.
Mert a mi iskolánkban lehetett pofázni.

Képzeljétek el, az egyik zongora ott van a hátsó sarokban. A másik zongora pedig itt, az első sarokban. Ahol én állok. Most pedig leütök egy billentyűt azon a zongorán, amely itt van mellettem. Ahogy megszólal, lefogom a rezgő húrt, hogy ne szóljon. Ekkor pedig azt tapasztaljuk, hogy a hátsó zongorán rezeg egy húr. De csak egy. Ugyanaz a húr, amit az elsőn leütöttem. Ez a rezonancia, mondta a tanító.

Mitől rezegne az a húr, ha nem ér hozzá senki a hátsó zongorához? Én azt bajosan hiszem, mondta Dömötör.
Mert a mi iskolánkban lehetett pofázni.
Attól rezeg, hogy a levegő  átadja a hang hullámait egyik zongoráról a másikra. De csak arra a húrra adja át, amelynek  hosszúsága és vastagsága  pontosan akkora, mint az, amit az egyiken előzőleg leütöttünk. Mondta a tanító.
És ha én a tenyeremmel most jól oldalba csapnám a hátsó zongorát, akkor a húrok nem rezegnének rajta? Kérdezte Csutak.
Mert a mi iskolánkban lehetett pofázni.
Rezegni rezegnének, de az nem rezonancia lenne, hanem barbár cselekedet.  Arról volt szó, hogy a hátsó zongorához nem ér hozzá senki, nem csapkodja, mégis megszólal rajta egy húr. Mert átveszi a rezgést. Ilyen a természet törvénye. Benne van a fizikában.
Emelkedett szellemű emberek megfigyelték, hogy ez a jelenség ott van a társadalomban is. Például a szegény ember nyomorúságát lelkileg átveszik a szegények, a gazdagok pedig nem. Mondta a tanító.

Az lehet, hogy a szegény ember nyomorúságát lelkileg átveszik a szegények, de mit ér véle, ha nem tudnak rajta segíteni, nincs hozzá tehetségük? Kérdezte Dezső.
Mert a mi iskolánkban lehetett pofázni.
Tetszik látni, ahhoz, hogy megértsük, mi az a rezonancia, nincs is szükség elképzelt zongorára. Sem egyre, sem pedig kettőre. Csak emelkedett szellemre van szükség. Nagy házakra sincs semmi szükség. És ha nincs, akkor a mi apró házainkat mégis jól méretezték. Szerintem az emelkedett szellem kicsi helyen is elfér. Mondta Csutak.
Mert a mi iskolánkban lehetett pofázni. 


6 megjegyzés:

Emese írta...

Félek tőle, hogy a mi világunkból lassacskán kiveszik a "társadalmi" szintű megértés. Hogy majd csak az marad, hogy egyesek, néhányak lesznek csak képesek egymásra nézni. Manapság a személyes tragádiák (és komédiák) korát éljük (jobbára). De nem csak azt :), bizonyosság erre ez az írás is és ezek az oldalak.

Elekes Ferenc írta...

Mindkét megjegyzésedet köszönöm, Emese.
Képes vagy visszamenni a 2008-as bejegyzéseimhez? Le vagyok nyűgözve!

Emese írta...

Igazából én köszönöm.
Képes vagyok... ha ez dicséret (akkor csak képes vagyok), ha gúny (akkor képes vagyok, ha te képes voltál megírni).
Azt meg végképp nem gondoltam, hogy ilyen könnyű téged lenyűgözni :).

Elekes Ferenc írta...

Könnyű.
Hiú vagyok és esendő.

Muzsi Attila írta...

Későre esett le nekem ez a lehetett pofázni dolog. Mert ma egy ember ha vitatkozni próbál egy magasabb beosztásúval, rögtön megérti mit jelent ma nem lehetni pofázni.

Előd írta...

Nagyon szép :)
Átjött a rezonancia.