Kényes dallam (20)

Éden Bádenben

Egy reggel azt mondja nekem Miroszláv:

-Bárhová vigyen a sorsod, előbb nézz szét Bádenben. Ott van az éden, Bádenben. Ilyenkor, szőlőérés idején minden nap ünnep van Bádenben. Állj meg a központban, a szobor mellett, hallgasd a rezesbandát. Vagy ülj le egy utcai padra, s nézd a sétáló embereket. Béke és nyugalom van Bádenben.

-Sok helyet ismerek, Miroszláv, ahol béke és nyugalom van, akárcsak Bábenben.

-Nincs a világon még egy város, ahol boldogabb a nép, mint Bádenben.

Még aznap elmentem Bádenbe. Megálltam a központban, a szobor mellett, hallgattam a rezesbandát Bádenben. És leültem egy utcai padra, néztem a sétáló embereket Bádenben. Béke és nyugalom volt Bádenben.

Este, villanyoltás után, mint máskor, beszélgettünk. Egyszer azt kérdi Miroszláv :

-Na, milyen az élet Bádenben ?

-Nincs a világon még egy város, ahol boldogabb a nép, mint Bádenben, Miroszláv.

-Mégis, mit csináltál egész nap Bádenben ?-kérdezte Miroszláv.

-Egy ideig a bádeni édent csodáltam. Belefáradtam, s leültem egy utcai padra, a buszmegállóban. Ott töltöttem a legtöbb időmet, Miroszláv.

-Egy buszmegállóban ? – kérdezte Miroszláv.

-Ott, egy buszmegállóban, Bádenben.

-Mi szépet láttál ott ?-kérdezte Miroszláv.

-A cipőm orrát, s a járdaszéli köveket néztem, közben egy idős ember történetét hallgattam, ki mellettem ült az utcai padon, Bádenben..

-És érdekes történetet mesélt az idős ember ?-kérdezte Miroszláv.

-Azt mesélt, érdekes történetet, Miroszláv.

-És mi volt érdekes abban a történetben ?  -kérdezte Miroszláv.

-Rólam szólt a a történet. Számomra ez volt benne érdekes, Miroszláv.

-Mit mesélt rólad az az idős ember ?-kérdezte Miroszláv.

-Azt mesélte, úgy járok, mint ő. Ha itt maradok Bádenben, s egészen megöregszem. Mint ő. Ezt mondta az idős ember, Miroszláv.

-És hogy járt az az idős ember ? –kérdezte Miroszláv.

-Bolodogan élt egy ideig Bádenben. Szőlőérés idején minden nap ünnep van Bádenben. Hallgatta a rezesbandát. Nézte a sétáló embereket Bádenben.

Egyszer megúnta a népek nyugalmát és boldogságát Bádenben. Gondolta, elutazik innen valahová, nem neki való ez a világ Badenben. Vett is magának buszjegyet. Leült egy padra a buszmegállóban és újjai közt lassan elmorzsolta azt a buszjegyet. Megvett és elmorzsolt újjai közt minden nap egy buszjegyet. Utazni nem utazott sehová.

Most már itt is marad örökre, Bádenben.

Ennyi a történet, Miroszláv. Így telt a napom Bádenben.

-Érdekes történet, - mondta Miroszláv.

-Mondok neked most valamit, Miroszláv ! Ez volt az én utolsó napom Bádenben. És ebből a táborból is elmegyek. Örökre. Elmegyek haza, Miroszláv.

-Jól tetted, hogy így döntöttél. Jól tetted. Isten veled, -mondta lehajtott fővel Miroszláv.