hétfő, április 12, 2010

Más világ (26)

                       Fotó : Hegedűs Zsolt, Káfé-Képtár

Ez egy más világ

- Szóval, magát az emberi butaság jobban érdekli, mint a mestersége, vagyis a sírkőfaragás. Ezért lépett rá a politikai pályára, -mondta a nagy, piros embernek a hozzám közelebbi szomszéd. A gyergyói. Úgy mondta, mint akin látszik, nagyot lépett a gyógyulás útján. Mert eddig, ha csak tehette, még a tőlem hallott történetekhez sem fűzött semmit. Legföntebb annyit szólt, na, ez érdekes... Most pedig már úgy érzi, bele kell szólnia mások dolgaiba, nem elég neki a saját betegsége.
A nagy, piros ember azt válaszolta, amire számítottam : - A sírkőfaragást nem szabad összekeverni a politikai pályára való lépésemmel. Ez két, külön tészta. Mindent meg kell szervezni. A maga helyére kell tenni. A kőfaragásra találok segítséget. Fölvettem például egy inast, akit megtanítok a mesterségre.  És ő elvégzi helyettem, amit eddig én végeztem. Legalábbis a nagyolást. De a politikát senkire nem lehet rábízni. A politika mindenkinek a legszemélyesebb dolga. Mindenki a saját fejével kell, hogy fölfogja, végiggondolja, mit és miképpen kell csinálni. Ez a lényege a politikának. Hogy a világot úgy alakítsuk, amiképpen a legjobbnak tartjuk. A kőfaragás a megrendelő elgondolásához igazodik. Mindent meg kell szervezni. Ez a lényeg. Különben, hagyjuk most ezt a témát. Elég, ha magunkkal törődünk. Ameddig a betegek társadalmához tartozunk...

- Magából jó politikus lesz, szépen ki tudja fejezni a gondolatait, - mondta a hozzám közelebbi szomszéd. – És sokra is viheti még az életben. Ha nem betegeskedik és mindent meg tud szervezni. Lehet például miniszter...Csak azt nem értem, hogy lehet egyetlen egy embert kivezényelni. Hogy sztrájkoljon a szűkített bérezés  ellen. Az imént mondta, egy inast vett föl a kőfaragáshoz. Néhány nappal ezelőtt, amikor méretkezni ment ki a folyosóra, azzal jött visza, nem lehet nagy hassal a sokaság elé állani. Hogy a sztrájkolás csak sovány embereknek áll jól és ezért akarja a hasát laposabbá tenni. Most akkor hány embere van magának ? Egy-e, vagy pedig sok ?
-Nekem egyszer van egy emberem. Az inas, akit a sírkőfaragáshoz felvettem. És van még sok emberem. A kőkitermelő vállalatnál. Mert én ott is dolgozom. A vállalatnál. Minden meg van szervezve. Most érthető ?
-Most már igen. Érthető, - mondta a hozzám közelebbi szomszéd és magára húzta a takarót, mintha aludni készülne.

Mondom a nagy, piros embernek, még mielőtt a legfrissebb hírek meghallgatásához fogna, mint ahogyan szokott, kérdeznék én is valamit.  Azt, hogy mit tett volna az én helyemben. Mint jó politikus. Mert velem ma reggel különös dolog történt. Az orvos meghagyta, hogy csak egészen könnyű ételt fogyasszak. Kérdem, mégis, mi legyen az az egészen könnyű étel. Azt monja, például aludttej, pici mézzel, langyos tea, ilyesmi.
Jön a konyhai asszony, a zörgő, nikkeles kocsival. Megáll az ajtóban, kérdi, mit adjon reggelire, mi az előírás a betegségem alapján. Én csak nagy kannákat látok a kocsi tetején. Mondom, valami egészen könnyű étel. De  innen, az ágyból nem tudom kivenni, miből választhatnék. A nagy kannák miatt. - Akkor jöjjön ide és nézze meg, szólít föl a konyhai asszony. Kissé körülményesen, de fölkelek, s mert nem látok jól szemüveg nélkül, a nikkeles kocsi fölé hajolok, lássam, van- e rajta könnyű étel. Rámförmed a konyhai asszony, hogy mit képzelek, azért nem kell ráfeküdni arra a szekérre. „Ráfeküdni”. Így mondta, gúnyos hangsúllyal. Meg sem mondtam neki, nem látok jól szemüveg nélkül. Bántott az a gúnyos hanghordozása. Semmit nem válaszoltam, visszafeküdtem az ágyamba és a halántékomra tettem a kezem. Így szoktam ellenőrízni, mennyire megy föl a vérnyomásom. A konyhai asszony pedig legyintve vitte tovább a nikkeles kocsit a zörgő kannákkal. Annyit sem szólt, hogy azért mégis adna valami könnyű ételt, ne maradjak reggeli nélkül.

-Nem szabad ilyen érzékenynek lenni. Ilyen sértődősnek. – mondta a nagy, piros ember. A beteg húzza meg magát, míg itt van, a fehérköpenyesek között. Ez egy más világ. Én például egy szót sem szóltam a vöröshajú orvosnak, nem kérdeztem, miért  kell engem kétszer is megműteni. Nem szabad ilyen érzékenynek lenni. Ez egy más világ. Aztán ha kijutunk innen, el ne felejtse, mindent meg kell szervezni...


Nincsenek megjegyzések: