péntek, április 16, 2010

Dolgok (29)

                                       Báthori Zsigmond felvétele




A dolgok odáig fajultak


Már úgy tűnt, megbeszéltünk mindent. Nem lesz egyéb dolgunk a minél hamarabbi gyógyulásnál. A hozzám közelebbi szomszéd fal felé fordulva próbált elaludni. A nagy, piros ember zavartalanul hallgatta a legfrissebb híreket. Én pedig a holnapi napra gondoltam, amikor nagy valószínűséggel  kiderül, megműtenek-e harmadszor is, vagy nem.

Feldúlt ábrázattal lépett be a lovas ember. Aki onnan jött át, abból a kórteremből, ahonnan visszahozták a sírkőfaragót. Egy levelet lobogtatott a nagy, piros ember előtt, aki kivette füléből a hangszórókat és azt kérdezte,-mi az a levél, kinek van címezve ? A lovas ember elébe dobta a levelet, nyakáig fölhúzta ingét  és a hasára mutatott. –Látod ezeket a stráfokat ? –kérdezte. –Látom. Miért firkáltad össze a hasadat ? - kérdezte a nagy, piros ember. – Én nem firkáltam össze a hasamat. Csak megjelöltem azokat a helyeket, ahol végighúzta körmeit a vöröshajú doktor. Fehér csíkok maradtak a körmei után. Én pedig egy kék ceruzával végigmentem azokon a fehér csíkokon. Hogy lássam, hány műtétem lesz még. –Ahány csík, annyi műtét, - ezt mondta a vöröshajú doktor. Egyszerre nem lehet sok helyen műteni. Csak egy helyen. És ennek vége nem lesz egyhamar. Itt fogok feküdni jövő nyáron is. Ezt én megüzentem a feleségemnek, a hegyen túlra. Hogy ne számítson rám egyelőre, mert itt fogok feküdni sokáig. Erre írta ő ezt a levelet. Tudod, mi van abban a levélben ? Válni akar a feleségem. Minél hamarabb.
Csönd lett a háromágyas kórteremben. A lovas ember az ingét fogta, a másik az ágyán lévő levelet pöcögtette ujjaival. – És mit ír a feleséged, mivel indokolja, hogy válni akar ? – kérdezte a nagy, piros ember.

-A dolgok odáig fajultak, hogy semmivel. Szerintem arról van szó, hogy nem bír a lovakkal jövő nyárig. Sok baj van a lovakkal. A feleségem azt írja, csak annyit fog mondani a törvényszéken, jellembeli eltérések vannak közöttünk, - felelte a lovas ember. – Miért nem talál ki valami nyomósabb okot ? Hallgass oda, most veszi észre, negyven évi házasság után, hogy közöttünk jellembeli eltérések vannak ? -Maguk mit szólnak ehhez, kérdezte felénk fordulva a lovas ember, ingét szép lassan leengedve.
A hozzám közelebbi szomszéd sietett a válasszal : -Egy dolgot le lehet szögezni : a fehérnépeken nem lehet eligazodni...

-És magának mi a véleménye,- kérdezte tőlem a lovas ember.
-Nekem az, hogy sokszor rajtunk sem lehet eligazodni. Van nekem egy jó barátom. Színész. Úgy hívják, Tarr Laci. Volt neki szép, fiatal felesége, úgy hívták, Kakucs Klári. Egyszer azt mondja nekem Tarr Laci, ő el akar válni Kláritól. Kérdem, miért akarsz te elválni Kláritól. Azt feleli, csak. De mit mondjon ő a törvényszéken, amikor megkérdezik tőle, miért akar elválni a feleségétől ? Mondom, hát azt, amit nekem mondtál. Hogy csak.

Így is történt a törvényszéken. Semmi más okot nem hozott fel ez a színész a válásra. Pedig faggatták. Kérték, mondjon valami elfogadható indokot. Ő mindenre azt felelte, csak. És hogy mit képzelnek róla ? Egy igazi férfi soha rosszat nem mond a saját feleségéről.
-És elválasztották őket ? –kérdezte a lovas ember. Mondom el. De sok idő múlva. Amikor már a barátom is megbánta, hogy beadta a válópert.  Azon is töprengett, melyik nyomós okot hozza fel. Mert a nyomós okok kezdtek szaporodni. A dolgok odáig fajultak.

-A válás is nagy cirkusszal jár. Különösen, ha van vagyon, amit el kell osztani. Márpedig nálatok is van vagyon, - mondta a nagy, piros ember. –Van. Az van. Különösen a lovak, - felelte a lovas ember.
Ekkor jutott eszembe Kincses Jóska válási története.
 – Volt nekem egy barátom, akiről már többször beszéltem. Kincses Jóska. Szép Edith előtt volt neki felesége. Szép Edithnél is szebb. Ez a Jóska a friss feleségét üres lakásba vitte. Nem volt semmije. A szép feleség egy napon azt mondta Jóskának, váljanak el, ha már úgy sincs semmijük. Váljanek el barátsággal. Mert a barátság többet ér a házasságnál. És tanakodni kezdtek, milyen okot hozhatnának föl a válásra. Éppen egy fehér, papír tányérból olajos halkonzervet ettek, szobájuk padlóján. Kényelmetlenül. Az asszonyka fölkapta a tányért, a padlóra csapta, s azt mondta, te, Jóska, még arra sem vagy képes, hogy kitalálj egy rendes válóokot. Tőled csak egy teljesen hülye nő nem válna el. Jóska erre azt válszolta, már meg is van egy rendes válóok. Azt mondom majd a törvényszéken, nem tudom elviselni a te mániádat. Mert neked az a mániád, hogy minden nap földhöz vágsz egy porcelán  tányért. –Jól van,- mondta az asszonyka,- én szépen beismerem a törvényszéken, hogy ez az én mániám. Hogy minden nap földhöz vágjak egy tányért. És hallgatok arról, hogy nekünk tulajdonképpen egyetlen porcelán tányérunk sincs.
  


Nincsenek megjegyzések: