vasárnap, november 29, 2009

Vasalt vasárnapok

Fotó : Haragos Zoltán




Vasalt vasárnapok


Mint fürge sáska, frissen

kaszált füvön, csak fölugrik

váratlanul egy rím e sorok közül,

sehol semmi rend, beosztás,

úgy jöttem e világra, nem

voltak kényelmes

körülmények a közelemben,

esetleg néhány éhes lúd

ha gágogott az udavaron,

átjött a szomszéd, gyűrött

sapkáját kezében tartva,

na, mi van, fiú, vagy leány,

ugye, azt már mondtam néktek,

amikor megszülettem, rút

kinézetem miatt

szinte bedobtak patakunkba,

mert azért agyon

épp ütni nem akartak,

jólelkű volt Zsuzsikanéném,

bizony, mondtam néktek,

de ti nem figyeltetek szavamra,

el voltatok foglalva nagyon

saját fejlődésetekkel, vezetni

akartatok engem, s másokat,

számomra ma már misztérium,

miképpen fedeztétek föl

a pelenkátok résén,

merre van a minisztérium,

igaz, személyes okok

játszottak közre és én,

rút kinézetem ellenére

valahogy megmaradtam,

micsoda szerencse, sose

felejtem, később el kellett rohannom

egy kimetszett szövettel,

nézzék meg, rákos-e,

és vártak reám vasalt vasárnapok,

hogy tenyeremből kiszedhessem

a töviseket, csupa személyes ok,

mi közrejátszott máskor is,

hogy csöndben ültem,

észrevétlen, bizony,

nem a ti munkátok púposítja sok

könyvetek, kinek nem inge,

ne vegye magára, talál

mást, puplint és khakit,

vigyáznom kell, nehogy

megsértsek valakit,

ó, s milyen szép,

kerekre sikeredett életrajzotok,

már piciny korotok idején

mindent tudtatok, még azt is,

nem férek közétek ide én.


Nincsenek megjegyzések: