szombat, október 17, 2009

Vadkapor





Vadkapor


Lépnék közelebb, szólít meg egy szép öregember a padról, ketten ülnek itt, a főtér közepén egy rozzant fapadon, lépnék közelebb, mondja, ha már sétára van időm, mert bajban vannak, nem látják jól a betűket, s a golyósceruzájuk sem fog a hidegben, jól van, közelebb lépek, le is ülök, oda, közéjük, látom az egyik szép öregembernek a térdén ott van kisimítva egy otthagyott színes újság, (mely hirdeti, milyen olcsó lett a termopán,) s rajta egy fehér papír, ezen a fehér papíron már alig-olvashatóan és félbehagyva az írás, részvétnyilvánítást fogalmaznak épp, ki akarják tenni a holnapi lapba nemrég elköltözött barátjuk emlékét fölidézve, de elakadtak a vadkapornál, azt mondja az egyik szép öregember, szerinte azt a szép verset belé kellene foglalni a szövegbe, úgy, ahogyan van, mégpedig vastag betűkkel lenne szép oda beléfoglalni, de kiszámították, annyi pénzük nincs most, a nyugdíjt sem hozta még a postás, a másik szerint elég, ha csak azt a részt emelnék ki a versből, mely szerint „ Fejednél ejtőernyőt nyit a vadkapor „- ennyi is elég talán, persze, az egész verset megérdemelné az elment barát, mégpedig vastag betűkkel kiemelveve a többi sorok közül, de állítólag drágák a vastag betűk, minden esetre drágábbak szoktak lenni, mint a vékonyak, a másik szép öregember szerint teljesen fölösleges az egész verset emlegetni, mert az a vers a cetlivel úgy, ahogyan megírta Farkas Árpád kihullott a lajbijuk zsebéből, míg ide értek a rozzant fapadig, persze, otthon azért megvan az a vers, csakhát érette kellene menni, föl az emeletre, ki tudja, jár-e a lift, s gyalog menni föl az ő korukban, mondom, én szóról szóra tudom azt a verset, ha kell, ide is másolom a saját fejemből, mert így van : „ A zörgőfűben elheversz és – ennyi. Arcodra ég hull, lélegzeted egy kicsit meglebbenti sarkát, hogy érezd, milyen súlytalan. Fejednél ejtőernyőt nyit a vadkapor, beléfogódzik a Föld, s már lebeg, nem suhan.”- szinte mind a ketten egyszerre mondják nekem, hogy micsoda nagy szerencséjük van nekik ma velem, mert éppen engem szólítottak meg, szép tőlem, az tény, tudom az egész verset, de nekik annyi pénzük nincs, nem is lesz immár soha, mert drágák mind a vastagabb betűk, s a vékonyak sem olcsók, maradjunk inkább abban, legyen elég az a sor, mely szerint Fejednél ejtőernyőt nyit a vadkapor.

Marosvásárhely, 2009, október 17.


2 megjegyzés:

világosító írta...

Hát legyen elég, de azért ott, a sirnál még felolvasható az a vadkapor, kedves szép öregurak ti ott a fapadnál...

Elekes Ferenc írta...

Mindenre van megoldás,
de hát most nem volt más