csütörtök, október 15, 2009

Jeszényin


Fotó : Wikimedia Commons



Szergej Jeszényin


A tehén


Kivénült már, a szája csorbás,

szarván a kérges agg-kor is,

ütötte, verte durva csordás,

ha rétre űzte, akkor is.


Most nyugtalan, s ha messzi zugban

egér rág, az is zavarja,

eszébe jut a néma búban,

fehérlábú, tarka borja.


Elvették tőle, rég, egy nyáron,

akit még most is úgy szeret,

míg zsenge bőrét nyírfa-ágon

cibálják, tépik gyors szelek.


Köles, ha érik, nemsokára,

e sorssal ő is szembenéz,

hurok szorul öreg nyakára,

levágni hajtja fürge kéz.


De míg a szarva bús panasszal

a szürke földbe szánt, s törik,

ő bomló-bimbós, szép tavasszal,

füves mezőkkel álmodik.


Fordította Elekes Ferenc

Mert egy idő óta, minden őszön reágondolok.


3 megjegyzés:

világosító írta...

Reá gondolni Veled tartok. "Szép mint mindig énnekem..."

Dancs Artur (a Nevijorki földi) írta...

Milyen szomorúan szép, amilyent csak ilyenkor érdemes, ilyen szomorú, hideg, esős őszi esteken olvasni a kályha mellett.

Elekes Ferenc írta...

San Franciscoban, az éppen életreszóló, házmesteri megbizatását teljesítő nagybátyámnál, Miklósnál padlófűtés volt a kis lakásban, egyszer mondta nékem, üljünk le ide, a kányha mellé, aztán elüldögéltünk a padlón, a mokátán és nagyokat hallgattunk.