szerda, szeptember 09, 2009

Köpök rá egy egész generációra

Fotó : Elekes Károly ( Cseke Gábor tulajdona )




Köpök rá egy egész generációra


Sétálok a főtéren. Középen, a parkbn. Hogy el ne üssön valami. Itt biztonságosabb. Esetleg belebotlom egy virágöntözésre való műanyag csőbe. Mert azok behálózzák az egész parkot. Olyan az egész park, mintha nem is itt lenne a város közepében, hanem a sürgősségi osztályon. Ahol a kórházi ágyakat, s az ott fekvő betegeket hálózzák be mindenféle vérátömlesztésre kitalált csövek. Nézem ezeket a slagokat és csapokat. Főleg azért, hogy ne botoljak beléjük. Csak ezeket nézem. Elővigyázatosságból. Padokon ülő emberekre, virágokra, fákra nem tekintek, mert az veszélyes. Orra is bukhatnék, ha nem ezekre a csövekre figyelnék. Szóval, sétálok a téren. Lesütött fővel. Mintha szégyelleném magam valamiért.


A padokon ülők nézhetnek akármerre. Reám is. Láthatják rajtam, hogy lesütött fővel járok.


Tegnap megszólít egy padon ülő ember. Azt mondja, ha nem röstellek leülni melléje, akkor üljek le melléje. Mert mondani szeretne nekem valamit. Leülök melléje. Azt mondja nekem ez a padon ülő ember, jól teszem, hogy lesütött fővel járok a parkban. Mert én köpök rá egy egész generációra. És ezért szégyellhetem is magam.


-Magát én jól ismerem. Még a régi világból. Maga régebben cikkeket szokott irogatni az újságokba. És voltak fényképek is téve a cikkei mellé. Hogy is hívják azokat a fényképeket és rajzokat, amiket oda szoktak tenni a cikkek mellé ? Hogy megvilágítsák a cikkek tartalmát? Az ! Úgy van ! Illusztrációk. Jól mondja. Egy kicsit kiment a fejemből, de most már visszajött oda ez a kifejezés. Vissza szokott jőni, ami egy kicsit kimegy a fejemből. Még nincs nagy baj a fejemmel. Nagy baj magával van. Ezt akarom most megmondani magának. Hogy tudja.


Mert kérem, nálunk, a kicsi konyhában fel van ragasztva a falra magának egy cikke. Illusztrációval. Festés is volt nálunk, harminc esztendőn át azt nem lehet megcsinálni, hogy az ember ne festesse ki a lakását. Azt mondta a feleségem a szobafestőnek, a maga cikkét kerülje ki, be ne spriccelje. Mert az marad. Már be van füstölődve, be van sárgulva az az újság, de olyan szépen van összehozva rajta az az írás, hogy az marad. Na, ezért szégyellheti magát. Miért nem ír mostanában olyan jól összehozott cikkeket, mint régen ? Azt hallottam, most valami hálóra szokott irogatni. Mert mondta a szomszédom, hogy maga oda irogat cikkeket. Valami hálóra. De azokat a cikkeket nem lehet fölragasztani a konyha falára. És nekünk nincs olyan komputerünk, amivel el tudnók olvasni az ilyen cikkeket. És pénzünk sincs reá. De mondjuk, ha lenne, akkor se látnók, a dioptria végett. Ez az egész megvénült, sok ember mind az újságokhoz van szokva. Ez az egész generáció. Mi már így fogunk meghalni. És maga köpik rá egy egész generációra !


Nincsenek megjegyzések: