Szedtem éppen a szedret
ezen a hajnalon, lehajoltam, s fölfutott a fejembe valami furcsa fájdalom, na, végem van, már kiegyenesedni se érdemes, jobb, ha így halok meg, földközelben, gondoltam, sokkal egyszerűbb így, már vártam is, hogy elterüljek szépen a szederbokor tövében, semmi suppanás, csak elterülök szépen, fordult egyet az a fájás a fejemben, s el is szállott egy felröppenő, kis, szürke madárral együtt, most ott szállanak ketten a házak fölött, kikerülve a kéményeket és tornyokat, lobogó zászlókat, szobrokat hagynak maguk után, itt állok két szem szederrel a kezemben, nem lett ebből a maghalásomból se semmi, énnekem soha, semmi nem sikerül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése