Kisváros
Tegnap megállít az utcán valaki,
azt mondja, meghív egy kis álldogálásra,
ide, a kultúrsarokra, a fa alá, hol
van egy kis árnyék, mondom, jó, épp
meg akartam állani én is, csak éppen
viccet ne mondjon, arra kértem, nehezen
egyezett bele, mert ő vicces ember,
tisztázzuk, hogyan is állunk
egészségileg, egészen jól állunk
mind a ketten itt a kultúrsarkon,
hol van egy kis árnyék, meséli aztán,
hogy ő reájött, mi az alapja
a társadalomnak, szerinte két
hatalmas oszlopon nyugszik
a társadalom, az egyik a spenót,
a másik a spiné, mert ugye
enni kell előbb, s csak utána
van kedve az embernek
szétnézni maga körül, ma ünnep
van éppen, ilyenkor ugye át
szokták adni az állami kitüntetéseket,
ne porosodjanak ott a
fiókban, legjobb, ha minden nap
megeszünk egy almát az angolok
szerint, mert kidobja az orvosokat
a családból az alma, olyan
nagy az ő hatalma, de még
jobb, ha célozni is tudunk
vele, mondom, azért ne éppen
innen célozzunk, a kultúrsarokról,
hol van egy kis árnyék,
mert jőni talál valaki errefelé, majd
mehetünk DNS-vizsgálatra mind
a ketten, hogy kiderítsék,
melyikünk követte el a csúnya
tettet, ússzuk meg valahogy
ezt a napot, az újság szerint
holnaptól változik
az időjárás, csupa árnyék
lesz mindenfelé, vehetünk
valami melegebb ruhát
magunkra, mert jönnek
a hitvány, locspocs idők.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése