szombat, július 11, 2009



Hátrányfedél


A következő sorokat kaptam a napokban Pusztai Péter barátomtól, Kanadából :

“Drága Ferencünk, blogod rendületlenül olvasom, hiszen annyi hasolóság akad a múltunkban. Kedves Károly öcséd fotóját látván a minap én is elküldöm neked kátrányfedeles házunk utolsó felvételét Anyámmal, amelyben megnősűlésemig éltem és nevelkedtem még hat testvéremmel együtt.

Gatyaszár utcának nevezte el a falu csúfondáros embere, hiszen tényleg olyan formájú volt. (különben találó neveket ragasztott mindenkire - minket kulákoknak nevezett, mert olyan szegények voltunk, a borbélyt a Koszvakaró név illette meg, stb...) Régi szeretetemmel őlel, Péter „

Péterem, látod, micsoda hitványságot művelek megint ! Még csavarintottam egyet a ti középajtai házatok fedelén, mintha nem lenne annak baja elég ! Hátrányfedélnek neveztem el a kátrányfedelet, olykor játszom a szavakkal. Olyan a vén, akár a gyermek. Bizony, pont olyan. Igaz, ugrándozni már csak szellemileg tud, amennyire még képes. Fitogtatja, ha valami eszébe jut. Ez is valami. Több a semminél.

Ölel barátod, frici.


2 megjegyzés:

sekele írta...

Tetszik ez a hátrányfedél. Könyvcímnek is jó...

Elekes Ferenc írta...

Nagyon örülök mindig, ha látom, hogy ide betekintettél