csütörtök, február 26, 2009



 

Tudomány

 

Teljesen mellékes, ha valami oknál fogva szétesik a Föld, s kipusztul az emberiség. A kérdés az, hogy ebből milyen következtetést vonjunk le. Az is teljesen mellékes, hogy akkor már nem lesz, aki bármilyen következtetést levonhatna. A kérdés akkor is kérdés marad, ha nincs, aki levonjon belőle következtetést.

 

A tudomány külön utakon jár.  A tudomány már azt is kitalálta, hogyan tud meglenni emberiség nélkül. A tudománynak azon jár az esze, hogy az emberiséget kiiktassa érdeklődési köréből. Valamiért nem tetszik a tudománynak az emberiség. Zavarja őt az emberiség állandó civakodása. Zavarja őt a tűnődésben. Ki nem állhatja a zajt, a túlságosan erős fényt, a sokféle zakatolást. Neki nyugalomra van szüksége, nem emberiségre. Ezért nem szól bele a tudomány olyan dolgokba, amelyek az emberiség mibenlétére vonatkoznak. Felőle nyugodtan összezavarhatjuk a nyelveket, az emberek sokféle jellegét, eredetét, múltját, beállítottságát, célját, törekvéseit.. Az ilyen és ehhez hasonló kérdésekből semmilyen következtetést nem óhajt már levonni. Nem akar válaszolni. Hagyja, hogy zavarjunk össze mindent, civakodjunk. Ha kedvünk tartja. Föl is mehetünk a Bábel tornyára, s hadonászhatunk onnan. Mindenki mondhatja a magáét. Főleg azt, hogy neki van igaza. Ha mindenkinek igaza van, akkor senkinek sincs igaza. Ezen rég túljutott a tudomány. Ha akarta volna, a tudomány már rég kitalálta volna, miképpen élhetne békében, megértésben az emberiség ezen a Földön. Nem akarja. Vagy mellékesnek tartja.

 

A tudomány az emberiség dolgait reábízta a politikusokra. Azokra bízta, akik szeretik a civakodást, a zajt, a zakatolást. Még a túlságosan erős fényt is szeretik. A Bábel tornyát imádják valósággal. Akár a hadonászást. És azt is, ha a nyelvek jól össze vannak zavarva. Jól összezavart nyelveken lehet legjobban vitázni. Senkinek nem kell figyelnie a másikra. Hogy mit mond. Ha összevesznek, azt sem tudják, min vesztek össze. Amikor akarnak kibékülnek. A tudomány már nem avatkozik bele a politikusok dolgaiba. Nem akar törvényekbe ütközni. A tudomány természeténél fogva elvonatkoztat. Ha nem, akkor nem is tudomány. A tudomány önmagát is elvonatkoztatja, következtetéseket von le, de megoldást nem akar találni.

 

Reájött, hogy bármilyen megoldást talál ki, az az emberiség egyik részének érdekeibe ütközik. Az emberiség úgy van megalkotva, hogy egyik része állandóan a másik részének legyen ellensége, vetélytársa. Bármit talált ki a tudomány az eleddig lefolyt idők alatt, azt az emberiség úgy használta föl, hogy véle az egyik fél árthasson a másik félnek. A tudománynak sem könnyű a dolga. Állandóan töri a fejét, de ha nem vigyáz magára, ellene is fordulhat mindaz, amit kitalál. Ne is csodálkozzunk azon, ha a tudomány  elhúzódik az emberiség mindennapi kérdéseitől. Kiábrándult belőlünk. Az olyan mondatokból is kiábrándult, mint amilyenek itt, föntebb olvashatók. Mert azokból következtetést levonni nem érdemes. A kérdések azért kérdések maradnak.

Fotó : Wikipedia
.

2 megjegyzés:

Miviana írta...

A tudomány az emberiség dolgait bízta a politikusokra, mi csak az életünket. Ők kapva kapnak ezen, s ügyes ötletekkel próbálnak a javunkra lenni. Pl. az egyik magyar országgyűlési képviselő az egyik magyar kereskedelmi rádió élő adásában 2009. 02. 25-én ezt mondta: "(...) nagyon sok embert ismerek, akik összehasonlíthatatlanul jobban élnek, mint tíz-tizenöt évvel ezelőtt, és olyan mély letargiában vannak ettől a rettenetes országtól meg helyzettől, hogy legszívesebben az ember tényleg ciántablettát osztogatna nekik, hogy jussanak már túl a problémájukon. Ami természetesen nem megoldás".
( http://www.klubradio.hu/cikk.php?id=16&cid=83548#c )
A tudománnyal ellentétben mi, emberiség nehezen ábrándulgatunk ki az emberiségből; sokan vannak, akiknek pont az kell, hogy ne legyenek megoldások!

Miviana írta...

http://www.klubradio.hu/index.php?id=162%23c
Ezen az internetcímen meg is lehet hallgatni az előbbi üzenetemben idézett mondatot a "jeles" országgyűlési képviselőtől és műsorvezetőtől. A "dícséretes" mondat tegnap (02. 26-án) hangzott el (nem 02. 25-én)!