csütörtök, december 11, 2008


Létminimum

 

( Szomszédom portréja )

 

Magánember.

Elindul reggel

perecért.

Estig, ha el nem ütik,

hazaér.

Nem látom soha

elkeseredve,

már a búslakodáshoz

sincs neki kedve,

alig él.

Ha süt a nap, árnyéka

falig ér.

Olykor fölnéz a magasba,

csodálkozik, hogy e mozdulatért

valaki nem rúgja hasba.

 

Marosvásárhely, 2008, december 11.

 

 

1 megjegyzés:

világosító írta...

Egyre jobbak ezek a versek. És a rímeid egészen hajlékonyak, természetesek. Ne állj le!