FELNŐTT TARTALOM

 

Álmomban sétáltam az Úrral,

mentünk fel, s alá a téren,

beszélni nem sok kedve volt,

tűnödött inkább a teremtésen.

 

Meséltem néki, mi a helyzet itt lent,

mutattam, nézze, mennyi bolt,

erre csak legyintett,

én meg néztem őt zavartan,

 

hogy ne szóljon, meg nem állta,

sorolta, midőn leültünk a padra,

azt a hat napot elfuserálta,

bánja, hogy megpihent vasárnap,

lett volna dolga még,

 

mert épületnek szép

a tízparancsolat,

lehullott róla rég

a fényes vakolat,

 

talán nem kellett volna

eltúlozni a tilalmakat,

 

tevéken járt a hír

a kőtáblák idején:

nem neked való, mit ír,

csupa felnőtt tartalom :

ne lopj, ne ölj, más nejét

te meg ne kivánd,

se szamarát, se ökrét,

ezt mondja lám, a hatalom,

 

a mának élj, nem lesz időd, hogy kivárd,

ami tilos, csak jó lehet,

nem biztos az öröklét,

ezt hamar megtanulták,

a kétely így vonult át

a sínai hegyen,

 

sok mindent elmesélt nekem,

míg ültünk ketten egy padon,

bánatos volt az Úr,

gondoltam, megvigasztalom:

 

nem csodálkozom azon,

hogy gondjaid meg vannak sokasodva,

mindennek színe van, s fonákja,

a fának, boga, odva,

 

jól néz ki messziről teremtett világod,

meg se látszana rajta,

ha egy-két századot korából

letagadna,

 

szépen beszélsz,

áldott legyen,

ki engem áld ezért

és nem egy álvezért,

 

vajon nem egy eltévedt angyal

szárnya lebbent

itt, a közelemben ?

 

Marosvásárhely, 2008, december 23.