csütörtök, december 18, 2008


 

Bukott lázadó

 

Azt hiszem, az vagyok,

bukott lázadó,

most is panaszkodom,

nagy a házadó,

 

pedig csak a rím kedvéért teszem,

vagy talán játszom inkább,

előveszem a gyermeteg eszem,

ettől nem fogy a tintám,

azért ti ne nézzetek most úgy rám,

mint aki nem tudja, mit

beszél, hát hogyne tudnám:

 

sok jót már nem várok el tőletek,

reméltem pedig, de lám,

elromlott a világ, olyan beteg,

lázadásomat sem éri meg,

 

hiába ugatnék, mint jó kutyám,

kivel többször megesett,

elvette tőlem azt a keveset,

mit kezemből kilesett.

 

1 megjegyzés:

világosító írta...

Szerencsésen megárkeztünk Budapest mellé, itt sikerült bevinni a Káféba a verset. Jó, telitalálat.